ARVISURA

Sziasztok, kérdés, van e valakinek fényképe, vagy szoborképe, hogy hogyan nézett ki Abacil nagyasszonyunk?
Ha igen , elküldené nekem?

köszönöm,
zsolt
email: vajdazsolt@gmail.com

Mikor teszik közé az Arvisura rovásait magával a rótt jelekkel?

Nagy a valószínűsége, hogy egyhamar nem lesz közzé téve Arvisura rovásírással.

Magyar ének
Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje, Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe És sorsod gyászát így zendíti meg:Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat, S a szívem, ó jaj, színig fájdalom... Mivé tettétek az én szép hazámat? Hová süllyedtél, pusztuló fajom? Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, Rút becstelenség magad és neved, - Én mit tegyek már? - romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet. Laokoon kínja, Trója pusztulása Mesének oly bús, sorsnak oly magyar; A sírgödör hát végkép meg van ásva, A föld, mely ápolt, most már eltakar; Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem, De kínja vád s a csillagokra száll, Ha végzetem lett magyarrá születnem: Magyarnak lennem mért ily csúf halál? Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának És sírt, vesztére, önszántábul ás, Hol száműzötté lett a honfibánat És zsarnok gőggé a honárulás, Hol a szabadság őrjöngésbe rothad S Megváltót s latrot egykép megfeszít, Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, - Ah, rajtunk már az Isten sem segít! Pattogva, zúgva ég a magyar erdő, Az éjszakába rémes hang üvölt, Lehullt az égből a magyar jövendő, Milljó görönggyé omlik szét a föld; De bánatomnak dacra-lázadása - Mint őrület, mely bennem kavarog - Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra: Még nem haltam meg, - élni akarok A mindenségbe annyi jaj kiáltson, Ahány magyar rög innen elszakad; A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom, Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszkető ölén. És én, mint véred lüktető zenéje, Ahogy most lázas ajkadon liheg, A hang vagyok, mely belesír az éjbe És sorsod gyászát így zendíti meg: Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat, S a szívem, ó jaj, színig fájdalom... Mivé tettétek az én szép hazámat? Hová süllyedtél, pusztuló fajom? Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, Rút becstelenség magad és neved, - Én mit tegyek már? - romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet. Laokoon kínja, Trója pusztulása Mesének oly bús, sorsnak oly magyar; A sírgödör hát végkép meg van ásva, A föld, mely ápolt, most már eltakar; Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem, De kínja vád s a csillagokra száll, Ha végzetem lett magyarrá születnem: Magyarnak lennem mért ily csúf halál? Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának És sírt, vesztére, önszántábul ás, Hol száműzötté lett a honfibánat És zsarnok gőggé a honárulás, Hol a szabadság őrjöngésbe rothad S Megváltót s latrot egykép megfeszít, Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, - Ah, rajtunk már az Isten sem segít! Pattogva, zúgva ég a magyar erdő, Az éjszakába rémes hang üvölt, Lehullt az égből a magyar jövendő, Milljó görönggyé omlik szét a föld; De bánatomnak dacra-lázadása - Mint őrület, mely bennem kavarog - Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra: Még nem haltam meg, - élni akarok!
A mindenségbe annyi jaj kiáltson, Ahány magyar rög innen elszakad; A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom, Kikaparom a földbül a holtakat:Kikaparom a földbül a holtakat:

Tisztelettel Harkai Istvánra emlékezve

Megmondták, hogy honnan jöttünk,
mert ezt Rómában és Bécsben
latinlelkű és vandálhitű
atyámfiai ezt nálunk mindig
jobban tudták.

A hun nép annyira Tüneményes,
hogy csak a Holdról látszik
az ellenünk emelt fal.
A világot hiába hódították
meg többször is,
hiába adtak kereket,
nadrágot, gyufát és
atombombát a világnak,
nevük mögött fehér a térkép.

Atillának csak Izmirben
emelnek szobrot, mert nyugatnak
barbár és ördög,
pedig megkímélte az élveteg
Rómát, hogy hazát adjon
a vandáloknak, gótoknak,
galloknak, s mindazoknak,
kik tűrték ostorát.

Csalás és csalárdság,
oktalan áldozatok a puhány
Európáért,
pogány testvérháború a
szeretet egyeduralmáért –
s mire kereshetnék múltunkat –
már csak görög és latin
ferdítésben lelhetjük meg,
mert az vált hitelessé.

A nép ajkán élő, a mesékbe
bujdosott igazság – ma puszta babona.
- Hol az írás? Tudakolják a
nagyokosok – s közben álszenten
hallgatna Nagy Károly – Hunt,
Pázmány-Vecellin gyilkosságairól
kik rovásos táblákat égettek
íróikkal együtt – s rótt aranylemezeinket
Isten nevében pápai
legátusok vitték a Vatikánba.
Az elnyomott éhes lázadása,
ma jogos hazaárulás
mégha éhségét Moháccsal
is csillapítja.

Embertelen kínokat álltunk emberül.
Hazát adtunk a hontalanoknak:
tótnak, rácnak, lengyelnek,
szásznak, zsidónak, svábnak,
cigánynak, románnak –
s minden menekvőnek –
de ma már úgy kell beszélni
önmagunkról, hogy tessen azoknak,
akikért vérünket adtuk,
s köztük olyanoknak,
akik nem tudnak a múltból
a jelenért élni, mert
a múlt nem az övék,
csak belőle élnek, de benne soha!
Hazájuk valójában a nagyvilág,
s a hely, hol javakat kapnak –
csak addig otthonuk, míg gyomruk
takarodóra nem kordul.

Balga humanitásból lemondunk
a házigazda elemi jogairól,
s odaadjuk tetsző értékeink –
egyetértünk udvariasan,
míg végül gyermekünk is megzavarodik.
Ők pedig egyetemességről
disztingválnak jólfésült mondatokkal –
de azt nem tudják,
hogy a tudományokon már épülő
egyetemes emberi kultúra oltárán
csak értékeket lehet áldozni,
tiszta és megtisztult nemzeti múltakat.

Minket nem várnak idegenben
tárt karokkal – nekünk úgy kell
együtt élnünk – hogy hazánk
házunk is legyen,
hogy erős gyökereink láttán
a vendég is melléfonja az övét.
Tudnunk, szeretnünk kell,
hogy ne hagyjuk önérzetünket
elidegeníteni – amire előszeretettel sütik
a nacionalizmus rosszul metszett bélyegét.

Ne feledjük, hogy áldozni csak akkor
van jogunk, ha ezt minden nép
velünk teszi,
s magyarságunk egy bolygónyi
hazában már az egészet szolgálja,
s azt, hogy színesebb legyen
az EMBERISÉG.

Ezzel a versével szeretnék elbúszúzni Tőle
Piroska

Boldog, Áldásokban gazdag Újévet Kívánok!
Olvasnivalónak szerettettel ajánlom figyelmetekbe a következő szerzői honlapot: http://www.borbolajanos.com/
Szerettettel: Sebi

Kedves Diána!
Rendkívül örülök, hogy megérintett őseink tüze az Arvisura-Igazszólás szellemiségén keresztül. A legfontosabb üzenetét "fogtad", a testvériséget minden létezővel. Paál Zoltán szerint az Arvisurát az utókor beemeli a Krisztusi-szeretetbe. Akkor megvalósul az "érdeknélküli szeretet"! Ez a küldetése a hagyatéknak. Szeretnénk többet is megtudni rólad, ha lehetséges! Testvéri szeretettel: Ibolya

Kedves Embertársaim

Minap lettem figyelmes,kis városom helyi tv-adásán,hogy létezik az arvisura.Magyar érzelmü ember lennék,és szinte magába szippantott ez az egész hit. Igen az összes embernek egy a gyökere,és jó lenne békét kötni...a füvekkel,fákkal,minden létező teremtménnyel a világban. Üdv nektek

Az ózdi Arvisura Társaság valamennyi szervezője nevében köszönöm kedves szavaitokat.
Mi is rendkívüli módon éreztük Veletek magunkat, a Szeretet és Béke atmoszférájában.
Létetek minden pillanatában ÖregIstenünk, Boldogasszonyunk oltalmazó, tápláló ereje legyen Veletek.

Szeretném megköszönni minden szervezőnek a IV.Arvisura találkozót.Nagyon jól éreztem magam,sok-sok szeretet kaptam.Remélem adtam is.Sajnálom, hogy nem tudtam végig ott lenni!
Köszönöm!

Ezúton szeretném megköszönni, hogy részese lehettem a IV. Arvisura találkozónak! Áldás rátok! :)

Kedves Érdeklődő!

Szent Őseink Szeretet és a Béke üzenetével várunk benneteket Ózd - Kegyhelyre, a III Arvisura Találkozóra.

Kedves Sebi!
A találkozó helyszíne nagyon jól megközelíthető bármilyen közlekedési eszközzel. Hamarosan fel fogunk tenni az e-oldalunkra egy térképet.
Szeretettel és Békével várunk Benneteket.
Ibolya

Tisztelt Találkozó szervezők!
Kérem ha lehet egy kis vázlatot jó lenne látni a találkozó megközelítési módjáról gépkocsival vonattal estleg gyalog. Én legszívesebben gyalog indulnék.
Köszönetttel. Sebi

frissítsd kérlek!

én a horváth guszti lánya vagyok tiszakerecsenybe születtem horváth gusztáv az apám tiszakerecsenyi lakosok voltunk de apám elhalt. telefon szám/ 06703078404

szeretnék megismerkedni a rokonsággal.

Az Ózdi Arvisura Társaság nevében megköszönjük az eddigi szép, munkánkat segítő, támogató vélemény nyilvánítást!!!
Elérkezett az idő, amikor az üzenőfal-funkció tulhaladta magát, a kapcsolattartás e-módját fel váltja a közvetlen levélváltás, melyet a arvisuraozd@citromail.hu címre továbbra is nagy szeretettel várunk.
Teremtő Atyánk Áldása, Boldogasszonyunk Oltalma kisérjen minket: Erdei Ibolya

József! Lazíts, ne legyenek ilyen paranojás kirohanásaid, mert ezzel tényleg hülyét csinálsz magadból, pedig nem vagy hülye, igen is értelmes ember vagy, aki keresi önmagát!

Foglalkozz többet a lelkeddel, fogadd el magad, ne pörlekedj mindenkivel, aki itt megfordul.

Tessék szépen MAGyarul írni, mert ápolni kell!!!!!

Üdv,
Péter

Akkó nem vót igaz beszöd emmá nem e helye huja(tévödtem a lépésbön)? Első nem lehetek csak utolsó? Szavakat cserélgetni helyesen beszélni nem lehet ja ne kérdez mert VÁLASZOLNI KŐ RÁ

Jellemző!"Huszár lép B2ről A3ra"
A huszár mozgásmódja különleges: L alakban lép, amely úgy jön ki, hogy 2 mezőt lép jobbra-balra vagy előre-hátra és 1 mezőt erre merőleges irányba.
ITT ZÁRJUK LE!